A tudatos jelenlét gyakorlása
Tudatos jelenlét misztikum nélkül
A meditáció gyakorlata különböző mértékben jelen van a hindu, buddhista, taoista, zsidó, keresztény és iszlám vallások hagyományaiban. A tudatos jelenlétet a meditáció gyakorlása által igyekeznek elérni. Szanszkritül smrti, pali nyelven sati, magyarul még jelentudatosságnak, éber figyelemnek nevezhetjük. Ez, a minden pillanatban jelenlevő ítéletmentes tudatosság a figyelem gyakorlásának specifikus módja.
A tudatos jelenlét prereflexív, tehát ahelyett, hogy a gondolatok, érzések és a tudat egyéb tartalmain belül működne, sokkal inkább ezektől függetlenül működik. Ez az állapot mégis abszolút élő, és az éber figyelem jellemzi. Ez a figyelem nem erőteljesebb, hanem minőségében különböző a hétköznapi funkcionális figyelemtől.
Tradicionális formában való gyakorlása túllép a testérzetek, tudattartalmak megfigyelésén is, a belső mentális csend állapotává válik. A Jiaido gyakorlása ugyanezt eredményezi, és bár gyökerei a keleti harcművészetekig és tradíciókig nyúlnak vissza, ez egy szekuláris meditációs rendszer - tehát nem tartalmaz vallási elemeket.
A tudatos jelenlét tanulásában, gyakorlásában formális meditációs gyakorlatok segítenek, melyek lehetnek légzésfigyelés, a test pásztázása vagy a Jiaidóhoz hasonlóan a jelenlét csendjében figyelemmel kísért testgyakorlatok végzése.
A tudatos jelenlét gyakorlásának hatása
A gyakorlás újraébreszti a figyelmet a jelen pillanatra, és szándékunk a jelen megtapasztalására irányul, így az automatikus mentális folyamatok mérséklődnek.
Mentális folyamataink jellemzően kontrolláltak vagy automatikusak. Az automatikus folyamatok egymással párhuzamosan, akár a figyelemtől függetlenül működnek, ezen folyamatok igen gyorsak és nem tudatosak.
Míg bizonyos folyamatok veleszületetten automatikusak, mások élettapasztalataink által válnak azzá. Ha egyszer ezek a folyamatok automatikussá váltak, akkor akaratlanul és könnyedén bekapcsolnak - következésképpen nem lehet őket könnyen megszakítani vagy megakadályozni.
Szeretjük az automatizmusokat, mert rutinná válnak és megkönnyítik a mindennapjainkat, elvégre nem szeretnék mindent újra és újra megtanulni. Azonban kevésbé örülünk, amikor úgy tapasztaljuk, hogy nehézséget, problémás helyzeteket hoznak létre.
Például ha rendszeresen konfliktusunk támad, vagy épp ellenkezőleg, ha sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor inkább engedünk és nem mondunk nemet, nehogy konfliktus kerekedjen belőle, tudhatjuk, hogy valami olyan automatikus mechanizmus irányít bennünket, aminek a vége általában az, hogy rosszul érezzük magunkat. Ahogyan a segítő, úgy a hátráltató automatikus kondícióknak is általában csak a következményeit vesszük észre.
A deautomatizáció a gondolkodásban és a viselkedésben a figyelem jelenre irányuló újraébresztésével érhető el.
A tudatos jelenlét fontos jellemzője, hogy nem jobban figyelünk, hanem másként. Mivel a belső, éber figyelem gyakorlása eltér a korábbiakban megszokott figyelmi szokásainktól, tanulási folyamatot kíván. Amíg a figyelmet szándékunkkal befelé irányítjuk, a jelenlét fennmarad, amikor azonban a figyelem fókusza kifelé vándorol, vele együtt a jelenlét is eltűnik. Folyamatosan tudatában kell maradnunk figyelmünk fókuszának, ezért kitartó gyakorlást igényel.
A jelenlét állapotában végül visszajuthatunk önnön belső, valódi természetünkhöz, az emberi létezés misztériumának megtapasztalásához. Ez egyben a tudatos jelenlét gyakorlásának végső célja lehet, ami lehetőséget kínál egy tartalmasan tiszta és mély, autentikus életre.
